Eszter Oldala

"A szép kies virágokat

Kösd választott bokrokba:

Jeles füveket, ágokat

Tűzögessél sorukba.

Hagyd, beszéljék szerelmedet,

Váltsák titkon fel nyelvedet.

Kedveseddel így beszélj:

Nem fenyeget így veszély!"

Már az ókortól tudjuk, melyik virággal mit üzenünk, vagy mit üzennek nekünk. A virágnyelv használatára már a Bibliában találunk utalásokat, valamint a görög és római mitológiában is. A görög szépségek a mimózát kedvelték leginkább, míg a római hölgyek a vörös rózsának örültek. A liliom Mária tisztaságát és ártatlanságát jelentette.
A Hán-dinasztia idején állítólag akkorák voltak a kínai virágkertek, hogy túl kevés hasznos terület maradt a mezőgazdaság részére. A XV. században csatlakozott az írisz és a harangvirág is az erkölcsösség és a szemérmesség szimbólumaihoz. Ebben az időben sok fiatal lány ibolyát tett a hajába, hogy ezzel is mutassa: szerény, mint az ibolya. Egy szál fehér szalaggal díszített fehér rózsa a XIV. században például emlékeztetőül szolgált a délután két órai randevúra. A virágok nagyon sokáig csak a nemeseknek juthattak osztályrészükül, a szegények szalmavirágokkal helyettesítették ezeket. Az első ismert ilyen irányú dokumentumot, a XVII. századi Konstantinápolyban írták, és ekkor még minden apró részletnek jelentése volt, nemcsak a virág fajtájának. Nem csak a szerelmesek beszéltek "virágul", de gyakran a kémek, összeesküvők is így üzentek egymásnak.
1818-ban látott napvilágot az első virágnyelv szótár, a Le Languages des Fleurs, amely több mint nyolcszáz növény jelentését írta le.

A növények mintegy kódként szerepeltek annak kifejezésre, amit a szerelmes férfi vagy nő közölni akart, de kimondani nem mert. Európában ugyan már régi időktől fogva szokás volt növényeket ajándékozni a szerelem és a kedveskedés jeleként, de a XIX. század közepéig még nem igazán jöttek divatba a virágcsokrok. Az egész akkor kapott lendületet, amikor egy angol hölgy, bizonyos Lady Mary Wortley Montagu a XVIII. század elején a Keleten járt, és nő létére bebocsátást nyert egy keleti hárembe. A nemes hölgy volt az első, aki beszámolt róla, hogy ott miként szokás virágok útján kommunikálni egymással. 1763-ban megjelent írásával ("Levelek a Keletről") valósággal felvirágoztatta a virágok ajándékozását.

Ettől kezdve kaptak jelentőséget a virágcsokrok. Egész jelrendszer alakult ki, amely csaknem olyan bonyolult volt, mint egy idegen nyelv. Aszerint változott egy üzenet mondanivalója, hogy a küldő miként válogatta össze a különböző virágokat. Költők, zeneszerzők és festők szimbólumként használtak virágokat alkotásaikban. Ezért a XVII. században keletkezett csendéletek közül sokat jobban megérthetünk, ha ismerjük a virágok jelképrendszerét.

A viktoriánus korban virágzott legjobban a virágnyelv, hisz oly prűd volt akkor a világ, hogy csak ezek maradtak a szerelmeseknek. Természetesen ma is van egy-két alapszabály, amelyet be kell tartanunk. Ha csokrot ajándékozunk, páratlan számú virág legyen benne. Amennyiben papírral vesszük, átadáskor bontsuk ki, úgy nyújtsuk át. És a babona szerint ne ajándékozzunk kaktuszt a barátainknak, mert az elvágja a barátságot. A barackvirág azt üzeni: a rabod vagyok. A dália az eleganciáról árulkodik, a fagyöngy nehézségekről, a gardénia titkos szerelemről, örömről. A gyöngyvirág azt mondja el, újra boldogtalanok vagyunk, de szerények. Az írisz a barátság, hit, remény virága, de ha ezt küldjük valakinek, akkor neki tudnia kell, üzenetünk van a számára. A kardvirág az erőt szimbolizálja, a krizantém azt, hogy reménykedem, a liliom pedig a

rajongásról árulkodik, míg a margaréta a finomságról, tisztaságról. A muskátli azt mondja: béke veled, a sárga nárcisz lovagiasságot mutat, a nefelejcs pedig hű marad nevéhez. Az orchidea egy gyönyörű hölgynek mély érzelmeket, az orgona első, a vörös rózsa pedig forró szerelmet üzen annak, aki érti. A fehér rózsa bájról árulkodik, a mélyvörös gyászról, a rózsaszín pedig arról, hogy tökéletes a boldogságom veled. A szegfű egy egyszerű üdvözlet, a vörös tulipán pedig szerelmi kinyilatkoztatás. Régebbi korokban, ha egy fiúnak megtetszett egy lány, éppúgy, mint manapság törni kezdte a fejét, hogy hogyan árulja el érzelmeit. Nem volt túl sok lehetősége arra, hogy beszélgessen a lánnyal, hiszen a leányokat a szülők gondosan őrizték, a házból is csak kísérettel mehettek ki. Éppen ezért mindenfélét kitaláltak a szerelmesek, hogy érzelmeiket kifejezzék. A virágok, a színek, a mozdulatok szavak nélkül is beszéltek, sőt a spanyol lányok legyezőjük mozgatásával is üzentek.

A népi hímzések, a korabeli festmények, melyeken virágot is ábrázoltak, beszéltek.
A hímzett, festett virágoknak ma már közülünk csak kevesen tudják megfejteni titkukat. Szólnak hozzánk a népdalok, népmesék, balladák is a maguk nyelvén. A búzavirág jelentése például, hogy a lány egyszerűsége, szelídsége kedves a fiú számára. A gyöngyvirág a vágyakozást fejezte ki. Az ibolya azt jelentette, hogy titokban kell tartani a szerelmet. A jácintot átadó leány csak barátságát adta a fiúnak. A levendula a hűség virága volt, a liliom pedig az ártatlanságé. (Az ifjú menyasszony liliomcsokrot kapott vőlegényétől.) A mirtusz, melyből a szép arák koszorúját fonták, azt jelentette, hogy végre teljesült a vőlegény kívánsága, és oltár elé vezetheti szerelmesét. A nefelejcs - mint ahogy több nyelven maga a szó is kifejezi - a búcsúzáskor átadott virág volt, hogy a lány (fiú) megőrizze szerelmese emlékét, és mindig rá gondoljon. Az orgonacsokor felért egy szerenáddal, minden apró virága egy szerelmes dal a lánynak. Ha pipacsot adott a fiú, az sértő volt a lányra nézve, ugyanis azt jelentette, hogy túlságosan fecsegő a leány. A rózsabimbó azt jelezte a lánynak, hogy a fiú egyre inkább szereti. A fehér rózsa azt, hogy nagyon tiszta a szerelem, a piros rózsa pedig azt, hogy nagyon lángoló. Ha a lány rózsalevelet adott hódolójának, akkor igent mondott, a tövises rózsaszár viszont azt mondta, hogy nem. A szegfű a hívogatás virága, amikor a fiú találkozni akart a lánnyal, akkor adta ezt a virágot neki. A viola azt fejezte ki, hogy a fiú akkor is szeretni fogja a lányt, ha már nem lesz fiatal és szép. A virágok számával is lehetett üzenni, például attól függően, hogy hány gyöngyvirág volt egy csokorban, ki lehetett számolni a találkozás óráját. (1 szál virág - éjfél után 1 óra stb.) A napokat pedig akáclevélkékkel jelölték: ma = 1 levél, holnap = 2 levél stb... Más és más időpontot javasolt például az egyes virágok megválasztásával az, aki találkát kért imádottjától: a hervadó rózsa egy, a vaníliavirág két órán belüli találkát jelentett, és így tovább. Mindennek megvolt a maga árnyalt jelentése: a lekonyuló virágok éppen ellenkező mozgásirányú vágyat fejeztek ki. Ha a nő - válaszként - hajába dugta az imádójától kapott virágot, az elutasítást jelentett, ha ellenben a keblére tűzte, akkor ezzel azt fejezte ki, hogy viszonozza a férfi szerelmét.


A RENESZÁNSZ VIRÁGNYELV

A virágnyelv keletről jutott hozzánk. A szerelmesek ezekkel az apró ajándékokkal, vagy csak viselte külsőségekkel üzentek kedvesüknek. Néhány virág és virágalakzat korabeli jelentése:

Mirtusz: Az Úr adjon téged nekem.

Piros rózsa: Meghódítottad szívemet.

Fehér rózsa: Megveted szerelmemet? Meghalok.

Sárga rózsa: Szerelmed őszinte? Nem csalsz meg?

Vadrózsa: Ne taszíts el!

Piros rózsabimbó: Remélj!

Fehér rózsabimbó: Hű maradok érzelmeimhez.

Rózsalevél: Igen.

Rózsaszár (mert tövises): Nem.

Jázmin: Szeress engem, én is téged.

Jácint: Szenvedünk a távolságtól.



A ROKOKÓ VIRÁGNYELV

A virágnyelv bonyolultabbá - és ezzel zárt körűvé is - válik.

Tegyük fel, hogy a lány piros rózsát ad az udvarlójának. Tudjuk, hogy ez nagyjából mit jelenthet. Igen, de csak akkor, ha a virágját feléje fordítja és úgy nyújtja át. Ha a szárát irányozza felénk, akkor az értelem az ellenkezőjére fordul. Piros rózsa bimbója levelestől, tüskéstől egyenes irányban: félek, de remélek. Megfordítva: nincs remény. Szedjük le a töviseit: nem kell félni, mindent lehet remélni. Szedjük le a leveleit, de hagyjuk meg a töviseit: veszély mindenfelől. Ha rólam van szó, akkor a virágot jobbra billentem. Ha rólad van szó, akkor a virágot balra billentem.


A ROMANTIKUS VIRÁGNYELV

Az 1850-es években a társasági életben még érvényesülhet az ember a virágnyelv segítségével.

Jácint: A csengettyűknek számai / A hétnek annyi napjai

Dupla jácint: Nem vagyok hozzád idegen...

Egyszerű jácint: Fényt és nagyravágyást sóvárgó lelked engem csak megvetni tud.

Teljes jácint: Szép vagy, de ez az idő függvénye.

Fehér jácint: Bájaid lekötelezőek.

Piros jácint: Szerelmem állandó, nem csalfa.

Sárga jácint: Ne ábrándozz, már nem szeretlek.

Minden virágnak és színnek, sőt a virágok által bezárt szögnek megvan - pontosabban csak meg volt a maga jelentése: a tűzpiros virág a szenvedély jele, krizantémot csak temetőbe illik vinni, a mirtusz csak menyasszony kezébe való, illat nélküli csokor nem fejez ki melegebb érzelmeket, gyermek születésekor és keresztelőkor apró szirmú virág ajándékozása ildomos.

Napjainkra már csak egy igazi szabály maradt, melyet mindenki ismer - igaz kissé pontatlanul: rózsából páratlan számú szálat adhatunk. Ennek eredete a középkorra nyúlik vissza, amikor is a rózsákat - ki tudja milyen megfontolásból - párosával árulták. Aki páratlan számú rózsát küldött valakinek, nagyvonalúságát hangsúlyozta: csak azért vett eggyel több párat, hogy az egyik szálat át tudja nyújtani. Manapság mindez inkább érdekesség, mint élő hagyomány.

Amarílisz - Büszkeség, költészet

Ambrózia - Viszonzott szerelem

Azálea - Vigyázz magadra, mértéktartás, törékeny szenvedély, Kínában a nőiesség szimbóluma

Bazsarózsa - Szégyen; Derűs élet, boldog házasság

Begónia - Légy óvatos!

Borostyán - Házastársi szerelem, hűség, barátság, ragaszkodás

Bükköny - Viszlát, elindulás, áldott öröm, köszönöm a szép időszakot

Ciklámen - Lemondás, búcsúzás

Csuporka - Szerelem első látásra

Eperfa - Te vagy az egyetlen, akit szeretek!

Fagyöngy - Csókolj meg; Ragaszkodás; Felülkerekedni a nehézségeken; A druidák mágikus növénye

Gardénia - Titkos szerelem; Aranyos vagy

Gyöngyvirág -Édesség, Szűz Mária könnyei; Visszatérés a boldogságba; Teljessé tetted életemet

Harangvirág - Alázatosság, szelídség

Hibiszkusz - Kifinomult szépség

Hortenzia - Köszönöm, hogy megértesz; Ridegség, szívtelenség

Ibolya - Szerénység

Ibolya (kék) - Óvatosság, hűség

Írisz - A barátságod sokat jelent számomra; hűség; remény; bölcsesség; bátorság; elismerés

Jácint (általában) - Játékok, sportok, sietség

Jácint (fehér) - Bájosság; Imádkozom érted

Jácint (kék) - Állhatatosság, tartósság

Jácint (lila) - Bocsánat, bocsáss meg, bánat

Jácint (sárga) - Féltékenység

Jácint (vörös vagy rózsaszín) - Játék

Kaktusz - Kitartás, állhatatosság

Kála - Szépség

Kamélia - Csodálat, tökéletesség, szerencse férfiak számára

Kamélia (fehér) - Csodálatos vagy

Kamélia (rózsaszín) - Vágyódom utánad

Kamélia (vörös) - Láng vagy a szívemben

Kankalin - Nem tudok nélküled élni

Kardvirág - Adj egy kis pihenőidőt; Őszinte vagyok

Körömvirág, gólyahír - Kegyetlenség, szomorúság, féltékenység

Krizantém (általában) - Pihenés, nyugalom; Csodálatos barát vagy

Krizantém (fehér) - Igazság

Krizantém (sárga) - Mellőzött szerelem

Krizantém (vörös) - Szeretlek

Krókusz - Vidámság

Liliom (fehér) Szüzesség, tisztaság, méltóság; Isteni veled lenni

Liliom (narancs) - Gyűlölet

Liliom (sárga) - A levegőben járok, Hamis és gyengéd

Magnólia - Nemesség

Mirtusz - Szerelem, a házasság héber jelképe

Muskátli - Butaság, ostobaság

Nárcisz - Önimádat, formalitás; Maradj olyan, amilyen vagy

Nárcisz (sárga) - Üdvözlet; viszonzatlan szerelem; Te vagy az egyetlen; Mindig süt a nap, ha velem vagy

Nefelejcs - Igaz szerelem; emlékek

Orchidea - Szerelem, szépség, finomság

Őszirózsa - A szerelem szimbóluma, finomság

Petúnia - Zárkózottság; méreg; Megnyugtat a jelenléted

Pipacs (fehér) - Megszilárdulás

Pipacs (sárga) - Vagyon, siker

Pipacs (vörös) - Elégedettség

Rózsa (esküvőkor) - Boldog szerelem

Rózsa (fehér és vörös együtt) - Egység

Rózsa (fehér) - Ártatlanság, tisztaság; Megérdemellek; Titok, csend

Rózsa (fehér, szárított) - Kívánt halál, erény elvesztése

Rózsa (karácsonykor) - Nyugtass meg, aggodalom

Rózsa (rózsaszín) - Tökéletes boldogság; Kérlek, higgy nekem

Rózsa (sárga) - A szerelem csökkenése, féltékenység, Próbálj meg vigyázni

Rózsa (sötét karmazsin) - Gyász

Rózsa (vörös) - Szerelem, szeretlek

Rózsa tüske nélkül - Szerelem első látásra

Rózsabimbó - Szépség és fiatalság, szerelemben ártatlan szív

Rózsabimbó (fehér) - Lányság

Rózsabimbó (vörös) - Tisztaság és kedvesség

Sarkantyúvirág - Leigázás, győzelem csatában

Szarkaláb (rózsaszín) - Megbízhatatlanság

Százszorszép - Egyszerű boldogság, tisztaság, ártatlanság

Szegfű (általában) - Vonzerő, asszonyi szerelem

Szegfű (bíbor) - Szeszély

Szegfű (csíkos) - Sajnálom, hogy nem lehetek veled, bárcsak veled lehetnék

Szegfű (fehér) - Kedves, ártatlan, tiszta szerelem, jó szerencse asszonynak

Szegfű (minta nélkül) - Igen

Szegfű (rózsaszín) - Soha nem foglal elfelejteni

Szegfű (sárga) - Csalódtam benned; visszautasítás

Szegfű (vörös) - Érted fáj a szívem, csodálat

Szépecske - Mindig vidám

Tatárvirág - Érdektelenség

Tátika - Csalás; Bájos hölgy

Tulipán (általában) - Tökéletes szerető, hírnév, Hollandia jelképe

Tulipán (sárga) - Mosolyod olyan, mint a napfény

Tulipán (tarka) - Csodálatos szemek

Tulipán (vörös) - Higgy nekem; Szerelmi vallomás

Viola Ragaszkodási kötelékek, gyorsaság; Mindig szép leszel számomra


Irodalom:
A legteljesebb virágnyelv és más titkos nyelvek Paginarum Kiadó Budapest 1998.
Hegedűs Vilmos: Bevezetés a szemiotikába (A jeltudomány alapjai) szöveggyűjtemény ZSKF Budapest 2003.
Pajor István: Titkos szerelem, vagyis Napkeleti virágnyelv Budapest 1833.
Ráth-Végh István: Szerelem, házasság Budapest, 1975.
Dr. Sille István: Illem, etikett, protokoll. KJK-Kerszöv Jogi és Üzleti Kiadó Kft. Budapest, 2003.